Pénzvilág & karrier - A tréning típusai és meghatározó tényezői

2009.11.24.

A tréning típusát (fajtáját) az határozza meg, hogy az a tréning folyamat mely elemeit foglalja magában. A tréningnek négy alapvető eleme (összetevője) van, amelyek realizálódása alapját képezi a besorolásnak.





A tréning teljes folyamat a következőket foglalja magában:

1. Célorientált ismeretek feldolgozását, ami azt jelenti, hogy a cél elérése érdekében szakmailag szükséges témakörű elméleti anyagot dolgozza fel a tréning résztvevőinek aktív közreműködésével, a hallgatók tapasztalatainak felhasználásával. A másik jellemzője ennek a tréningelemnek, hogy előre feltárjuk a résztvevők adott témakörben meglévő ismereteit és ezek ismeretében (ezekre építve), ezekre figyelemmel erősítjük meg, egészítjük ki és mélyítjük el tudásukat.

2. Az ismeretek alkalmazását tevékenység specifikus gyakorlatokban, vagyis az ismereteket az érintettek napi tevékenységében jellemző helyzetét modellezve alkalmazzuk. A gyakorlatok tartamát, szerkezetét a cégnek, az adott szervezeti egységnek, az érintettek munkakörének megfelelően alakítjuk. Egy bizonyos témakörű tréningnek van egy regisztrált programja, amelyre alapozva a konkrét alkalmazási körülményt a megbízó (vállalkozás, intézmény, szervezet stb.) megismert tényezői alapján határozzuk meg. Azt szükséges elérni, hogy a tréning után a "hallgató" a munkahelyére visszatérve legyen képes alkalmazni az elsajátítottakat.

3. A gyakorlatok elemzését, értékelését biztosítja, tehát megvalósított gyakorlatokat valamilyen módon vissza kell idézni, hogy azok elemzését, értékelését úgy lehessen elvégezni, hogy az hiteles, elfogadható visszacsatolásra épül. A tréning eredményességét nagyban befolyásolja, hogy az ismeretei alkalmazásáról milyen képet visz magával a feladatot elvégző személy és az azt megtekintő, meghallgató társ. A visszacsatolás mindenkinek szól, hisz a megfigyelő szerepben lévő résztvevő a gyakorlatból önmaga számára is következtetést von le, a saját alkalmazásmódján kívül a társaké is hozzájárul mindenki felkészüléséhez, felkészültségének elért szintjéhez.

Megfigyelésünk (tapasztalataink) szerint ebben a fázisban szerepe van a modellfelvétel alkalmazásának, amikor a modell mutatta 'optimális' megoldás és a résztvevő/résztvevők gyakorlatának összehasonlítása megtörténhet. Az a tapasztalat, hogy a mások által megvalósított tevékenység bemutatása a résztvevő gyakorlatát hátrányosan befolyásolja (befolyásolhatja), ugyanis az egyénre jellemző megoldás helyett az utánzás jelenthet meg. Nagyon óvatosan kell bánni a külső felvételek alkalmazásával, mivel ezek nem a résztvevők munkahelyére jellemző helyzetet mutatják, így nem biztos, hogy saját helyzetében, saját munkakörében a résztvevő ezt fel is tudja használni. A munkahelyi tényezőket modellező (elvégzett) gyakorlatokét viszont igen, vagyis a tréning során megvalósult gyakorlatok a visszaidézéskor egyben modellként is ’működnek (hiteles megoldási módot képviselnek).

4. A személyiség tulajdonságainak feltárását és fejlesztését biztosítja, hisz ebben a tréning fázisban a résztvevő adekvát gyakorlat esetén saját helyzetében való cselekvéséről (magatartásáról) kap visszajelzést. A gyakorlatok megfelelő visszaidézése, elemzése, értékelése a szakmai gazdagodáson felül azt is megmutatja, hogy a gyakorlatot végrehajtó személyt hasonló helyzetben milyennek látják mások, milyen előnyös és hátrányos tényezők jelennek meg az illető tevékenysége során. A gyakorlatok elemzésekor - kép-, vagy hangfelvétel esetén - a cselekvő önmaga is látja (hallja) magatartását, kommunikációját és ez önismeretéhez is reális elemmel/elemekkel járul hozzá. A gyakorlatok sorának elemzése pedig már azt is megmutatja, hogy a folyamatban miként alakult a személyiséget jellemző tulajdonságok sora, hogyan valósult meg azok fejlődése. Az elemzés keretében a társak véleménye mind az 'első' megismeréshez, mind a fejlődés megállapításához segítséget jelent.

A tréning típusai

A tréninges képzés folyamatát jellemző - előzőekben kifejtett - négy tényező alapján végezhetjük el a tréningek típusba sorolását, annak megfelelően, hogy az adott képzési, továbbképzési folyamatban ebből a sorból hány elem valósul meg (a mi felfogásunk szerint). Ennek megfelelően a beszélhetünk alaptréningről és teljes tréningről.

Az alaptréning

Az a képzési, továbbképzési folyamat - eljárás -, amely az általunk megfogalmazott elemek közül alapvetően kettőt tartalmaz maradéktalanul, úgy mint a képzés céljának, az elérendő kompetenciának megfelelő ismeretek feldolgozását és ezek alkalmazását. Ezeken a tréningeken a gyakorlatok megoldása (általában) rögzítés nélkül történik és a megoldott feladatok megbeszélése, a visszacsatolás - elemezés, értékelés - a saját és társak emlékezete alapján valósul meg. A feladat megvalósításának megbeszélése, elemzése a közvetlenül látott-hallott gyakorlatot követően történik, amikor az emlékezetre alapozva mondanak véleményt a megoldás módjáról, eszközeiről és vonnak le tanulságokat, tesznek a továbbiakra javaslatokat.

Ez a tréningtípus a folyamat elemei közül a harmadikat - elemzés, értékelés - csak részben tudja megvalósítani, ugyanis az elemzés, értékelés lehetősége korlátozott és szubjektív. A feladatot végrehajtó és a társak egyaránt az emlékezetükben a megfigyelésükkor számukra fontosnak érzett tényezők - súllyal a vizuális és auditív emlékezet - visszaidézése alapján nyilatkoznak meg, nem tudják átfogóan, teljességre törekedve értékelni a gyakorlatot. Az évtizedekre visszatekintő tapasztalatunk alapján úgy látjuk, hogy az értékelésnél a gyakorlat egy sor fontos eleme még a tréningvezető koncentrált figyelme - feljegyzései - ellenére sem kerülnek felszínre, elemzésre. Ez a nagy hátrány a képzés (továbbképzés) ilyen típusú megoldásánál. A negyedik elem megvalósulása, a személyiség tulajdonságainak szisztematikus feltárása, a fejlődés folyamatának egyéni és közös megismerés pedig csaknem kizárt, ez a legjobb estben is csak töredékesen valósul meg.

Ennek a hazánkban leggyakrabban alkalmazott alaptípusnak tehát az a hátránya, hogy az elemzés, megerősítés nem teljeskörű visszaidézés alapján történik, hanem az emlékezet szelektivitása miatt a tevékenység részeiben megragadott visszavetítése nyomán. Ezt a képzési eljárást rögzítés nélküli tréningnek is szoktuk nevezni.

A rögzítés nélküli tréning azt a képzési-továbbképzési formát jelenti, amidőn a gyakorlatok megoldása rögzítés nélkül történik, így a résztvevők (a társak, a tréningvezető) hallás és látás alapján őrzik meg a történéseket és a visszajelzés a közvetlen megfigyeléssel valósul meg. A feladat megbeszélése a látott gyakorlatot követően azonnal történik meg, amidőn a szereplő (szereplők), majd a társak csak az emlékeikre alapozva mondanak véleményt a megoldás módjáról, eszközeiről és mondanak véleményt, vonnak le tanulságokat, tesznek javaslatokat. Amennyiben egy gyakorlattípus minden résztvevő által megvalósított teljes sorát követően kerül sor az értékelő-elemző munkára, akkor az egyes feladatok megoldásának visszaidézése nagy valószínűséggel lényegesen kevesebb elemre vonatkozóan történik meg a felejtés miatt. Ez a tréning fajta alapvetően csak egyszerűbb esetek gyakorlatba foglalását teszi lehetővé elsősorban, a csoportos gyakorlatok változatainak megvalósítására nem előnyös, sőt a különböző tartalmú társas gyakorlatok esetén is "áthallásra", a megoldási elemek leutánzására adhat módot. A tanulságok mélyebb, egyénre és csoportra vonatkoztatható megállapítására csak részben ad módot, ugyanis bizonyos részek kiragadására, a gyakorlat egyes elemeinek felidézésére hagyatkozhatunk csupán az "emlékek" alapján. Ez is több egy előadássorozatnál, azonban a tréning módszerében rejlő lehetőségeket nem tudja eléggé hasznosítani.

Ennek a képzési módnak az a tréningnek 'elnevezett' változata is jelen van hazánkban (esetenként 20-30 résztvevővel), amidőn elhangzik egy előadás és a közölt ismeretek gyakorlatban való alkalmazása azzal valósul meg, hogy az előadó önként vállalkozó hallgatóval, hallgatókkal bizonyos általa röviden ismertetett gyakorlatot végrehajtat. Ezt mi nem nevezzük tréningnek, mivel a módszer lényegi eleme, hogy minden résztvevő számára biztosítja a feldolgozott (megszerzett) ismeretek gyakorlatban való alkalmazását, hiányzik. Ez a változat inkább illusztrált előadás, esetleg a workshop, a műhelyfoglalkozás egy változata, bár 'tréning' elnevezéssel sokan ezt a megoldást részesítik előnyben.

A műhelyfoglalkozás - workshop - felfogásunk szerint olyan képzési eljárás, amelynek keretében egy ismeretkört dolgoznak fel előadás, vagy előre kiadott szakirodalom alapján, majd ennek megbeszélésére kerül sor a résztvevők aktív közreműködésével. Ennek a képzési módszernek fontos eleme a feldolgozott ismeret, ismeretkör gyakorlatban való alkalmazása bemutató jelleggel. Szükséges azonban megemlíteni, hogy a műhelyfoglalkozás alkalmazása esetén is az optimális létszám 10 és 20 fő között határozható meg.

A teljes tréning

A tréning folyamatának mind a négy elemét - ismeretek feldolgozása, azok gyakorlatban való alkalmazása, a visszacsatolásra alapozott elemzés-értékelés, személyiség feltárása-fejlesztése - tartalmazza, ezek mindegyike része a képzési folyamatnak Ez alapvetően feltéttelezi, hogy a gyakorlatok rögzítésre kerüljenek - képben és hangban, de legalább hangban - és bármikor egészükben és részeikben visszaidézhetők legyenek. Ennek a "teljességnek" a v i d e ó t r é n i n g felel meg leginkább.

A videótréning

az a komplex intenzív eljárás együttes, amely a tréninges képzési folyamat minden elemét megvalósítja és teljessé teszi azt. Az elméleti ismeretek feldolgozása csoporthoz (résztvevőkhöz) és munkahelyhez (hivatáshoz, munkakörhöz) illeszkedően, a hallgatók ismereteire, tapasztalataira építve történik. Az ismeretek alkalmazása ennél a képzésnél a résztvevők munkahelyi körülményeit modellező gyakorlatokban realizálódik és a munkakör (feladatkör, hivatás) ellátásához az adekvát feltételeket biztosítja. A gyakorlati tevékenység elemzése, értékelése azok objektív visszaidézése alapján folyik, ezek sorozata pedig megmutatja a cselekvő egyén személyiségének induláskor meglévő jegyeit, majd a tulajdonságok (személyiségjellemzők) gyakorlatról-gyakorlatra való alakulását, fejlődését.

A videótréning alapvető jellemzője, hogy a gyakorlatok mindegyikéről felvétel készül, amellyel egy-egy tevékenység egészét vagy részeit bármikor vissza tudjuk idézni. A videó-visszacsatolás nyomán mindenkinek módja van arra, hogy napi munkahelyi (s egyéb) helyzetét modellező szituációban láthatja önmagát, mintegy kívülről, megközelítően olyannak, amilyennek partnerei, társai ismerik. Az egyén számára fontos - dolgozzék bárhol, bármilyen munkakörben - az, hogy a másokkal való kapcsolatában milyennek látják - "milyen vagyok" -, a magatartás, a kommunikáció mely elemei előnyösek számára, vagy melyek kerülendők. Ez a visszacsatolási eljárás minden résztvevő számára tanulságokkal jár, hisz mindenki (a cselekvő és a szemlélő) tud önmaga számára új információt szerezni.

Ennél a visszacsatolásnál jelentkezik az úgynevezett "önkonfrontáció", az önmagunkkal való szembesülés. A videós eljárás során ügyelni kell arra, hogy a résztvevő (hallgató) 'elfogadja' a visszaidézett képét, azonosulni tudjon vele (egyben hitelesebbé válik önismerete). A vélt és valós megjelenés között természetesen szokott eltérés lenni és a visszacsatolás nyomán ezek reális vetülete erősödik meg a szereplőben. A videó-tréning gyakorlatainál ezt figyelembe kell venni, a fokozatosságot be kell tartani mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt.

A személyiséget, a tevékenység minőségét csak akkor lehet fejleszteni, ha mindenki a saját cselekvésének folyamatos összevetését elvégzi és önmaga állapítja meg a pozitívumokat, illetve negatívumokat, valamint saját normái alapján határozza meg, hogy mit kell javítania, mit kell másként csinálnia, mi jelent előnyös vagy hátrányos tényezőt számára. Természetesen ez a folyamat nemcsak a saját tevékenység nyomán nyújt lehetőséget a tanulságok levonására, hanem minden résztevő merít az előbb említetteknek megfelelően a képzés valamennyi gyakorlatából. A videós visszajelzéssel megvalósuló elemzés mély hatást gyakorol a cselekvőre és a társakra egyaránt, a pozitív, vagy negatív "minta" (esetleg követési minta) a tréning nyújtotta intim környezetben kivált hatásos. Ez a tréningtípus ezzel is többletet ad a résztvevőknek.

A videótréning keretében az objektív tényezők (felvételen rögzített gyakorlatok) alapján megvalósuló értékelés mellett fontos jellemző az, hogy a "hallgatók" képzési folyamatban való aktív részvételét igényli. Kimondhatjuk, hogy résztvevők önmaguk alakítják, formálják személyiségüket folyamatos visszacsatolás nyomán. A videótréning mint módszer-együttes megvalósítja azt a törekvést, amit "aktív módszernek" írnak le a didaktikai, andragógiai munkákban. Ez az eljárás-típus minden más tréning-fajtánál eredményesebb képző (továbbképző) tevékenységet biztosít, ugyanis minden résztvevő saját "tapasztalatai" alapján tud önmagáról és társairól véleményt alkotni, a saját - és társai - fejlődéséről meggyőződni.

A felvételek megbeszélésekor minden résztvevő számára lényeges tanulságok, javaslatok fogalmazódnak meg, amit az eljárás előnyeként kell kiemelnünk. A felvételek megtekintés (hangfelvételnél meghallgatása), megbeszélése jelenti az értékelés alapját, először a szereplő (szereplők) fejti ki véleményét a feladat végrehajtásáról, majd a társak fogalmazzák meg észrevételeiket, végül a tréning vezetőjének álláspontja fogalmazódik meg. Ebben a folyamatban a résztvevőket (gyakorlataik milyenségét) soha sem hasonlítjuk egymáshoz, egy-egy személy korábbi önmagához, előzőekben megvalósult feladat-megoldásaihoz való viszonyítást végezzük el, a folyamatban végbement fejlődést (esetleg stagnálást) tekintjük át. A személyiséget, a tevékenység minőségét csak akkor lehet fejleszteni, ha mindenki saját cselekvésének folyamatos összevetését elvégzi és önmaga állapítja meg a pozitívumokat, illetve negatívumokat, és (a célhoz viszonyított) saját értékrendje alapján határozza meg, hogy mit kell javítania, mit indokolt másként tennie (csinálnia), mi jelent előnyös és mi hátrányos tényezőt számára. A videó-visszacsatolás (az esetleges hang- visszacsatolás) ennek fontos bázisa, ugyanis a felvételek megtekintésekor (meghallgatásakor) mindenkinek módja van arra, hogy napi, munkahelyi (s egyéb) helyzetét megközelítő (modellező) helyzetben láthatja viszont magát. A felvétel alapján végzett önelemzés és csoportos elemzés az érintett számára fontos jelzésekkel szolgál, a reális önismeret megerősítését segíti elő. Ez a visszacsatolási eljárás minden résztvevő számára tanulságokkal jár, hisz mindenki tud önmaga számára új információkat szerezni. Más eljárással pótolhatatlan lehetőséget jelent a videós visszacsatolás, ugyanis sokan vonnak le egy-egy felvétel (felvételsor) feldolgozásából következtetést önmaguk számára:
"amit láttam tetszett, jó megoldás" érdemes megpróbálnom, vagy
"amit láttam azt nem tekintem követendőnek", esetleg azt
"vigyázat, így soha sem szabad cselekednem (viselkednem)..."

A videófelvételes eljárás az önkonfrontáció révén nélkülözhetetlen jelzéseket ad a szereplőknek, bár önmagunkkal a képernyőn történő szembesülés nem könnyű, de nagy lehetőségeket biztosít. A tréningekről kapott anonim vélemények azt tükrözik, hogy a résztvevők a tréning egyik nagyon sok tanulságot nyújtó lehetőségének tekintik a videós visszacsatolást.

A gyakorlatok bármely típusú megvalósítása a csoportban lévő társak számára mintákat nyújt, a videós visszajelzéssel megvalósuló pedig az elemzésben elhangzókkal együtt mély hatást gyakorol a cselekvőre és a társra (társakra) egyaránt. Szükséges leszögeznünk, hogy elsősorban a videó-tréning tudja biztosítani egy adott feladathoz, munkakörhöz, hivatáshoz szükséges kompetencia tartalmi követelményeinek teljesítését egy-egy folyamat keretében, úgymint:

- az adekvát (célorientált) ismeretek feldolgozását és azok gyakorlatban való alkalmazását,

- a követelmények teljesítésének (objektív) elemzését értékelését,

- a személyiség tulajdonságainak feltárást, fejlesztését, azaz a tevékenységhez szükséges viselkedést, magatartást, mint azt a Felnőttképzési törvény követelményként megfogalmazza.

Vegyes tréning

az az eljárás, amely átmenetet képez az előzőekben leírt két "tiszta" típus között, azok bizonyos elemeinek felhasználásával építi fel képzési folyamatot. (Ezt a típust itt írjuk le először.) Ennek az újonnan megnevezett fajtának az elmúlt években megjelent egy előzménye, amely abban valósult meg, hogy az alaptréningnek tekinthető eljárásba a tréner beillesztett egy-egy videófelvételt, videó-visszacsatolást is. A tréninges képzéssel kapcsolatban folyamatosan gyűjtött információink arra utaltak, hogy ezek a továbbképzések csak arra voltak jók, hogy a videótréniggel szemben ellenérzést hozzanak létre. A videós tréning kiajánlásokra olyan vélemények fogalmazódtak meg, hogy videót soha, mert annak alkalmazásával kapcsolatban negatív élménye volt a nyilatkozó vezetőnek. Tájékozódásunk nyomán meg is értettük ezt az elzárkózást, hisz a véleményt mondó egy olyan tréningen vett részt, amelynek keretében a szakmai kompetenciát igénylő gyakorlatot minden előzmény nélkül videófelvételen rögzítették. A képfelvétel fokozatos építkezés nélküli alkalmazása bármely esetben, kivált egy vezető presztízs helyzetét jelentő gyakorlatnál, csak hátrányos lehet. Hangsúlyoznunk szükséges, videófelvételt csak akkor szabad alkalmazni, ha annak fokozatait betartjuk és megfelelő előkészítést követően készítünk felvételt a tartalom igényes gyakorlatról Ez ösztökélt bennünket arra, hogy ezt a tréningtípust is fogalmazzuk meg, határozzuk meg azokat a tényezőket, amelyek hiányában ilyen képzési alkalmat nem ajánlatos, sőt nem szabad megvalósítani.

Tanítványaink kísérletként kidolgoztak olyan képzési programot, amely az alaptréningből indul ki, az ismeretek gyakorlati alkalmazásának egy részénél a közvetlen megfigyelés alapján valósítják meg az elemzést, értékelést, majd a szakmai kompetencia kulcstényezőjét jelentő gyakorlatoknál alkalmazzák a videófelvételt (A teljes tréning elemeit) és a videó-visszacsatolást. Ezt a szakaszt azonban megelőzi
néhány előkészítő gyakorlat képfelvétele, amelyek biztosítják a képernyőn való megjelenés elfogadásának szakaszát, így a súlyponti gyakorlatoknál már csak a szakmai normákra való figyelem a meghatározó, vagyis megfelelően működik a videofelvétel, a videó-visszacsatolás. (A gyakorlatsor felépítéséről a tréning gyakorlatai fejezetben szólunk!)

A vegyes tréning lényegében a két "alapvető típusból" építkezik, felhasználja az alaptréningnél megkívánt követelményeket, majd a videótréning szakmai igényeit kielégítve valósítja meg a teljes képzési folyamatot. Az a meglátásunk, hogy a képzés, továbbképzés tartalmi elvárásai alapján tudja a tréningvezető a módszerek optimális felhasználásával a két tréning-típus jellemzőiből a vegyes típust megvalósító képzés programját kialakítani.

A tréning folyamatának négy eleme ebben a tréningben jelentős részében jelen van, jelen kell, hogy legyen. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a teljes tréninghez közel eső szint megvalósítása lehetséges ebben a tréningben. Ajánlásként viszont megfogalmazzuk, hogy a vegyes tréningben a feldolgozásra a tartalom gyakorlatba illesztése és az elemzés-értékelés optimális megvalósítása elengedhetetlen, nagyon pontosan kell megtervezni a célorientált ismeretek - gyakorlatok arányát, valamint azokat az egységeket, amelyek a visszacsatolásra épülő értékelő-elemző munka feltételeit optimálisan biztosítják.

A folyamatos tréning

Azt jelenti, hogy kisebb időtartamú tréning-egységek bizonyos időközönként ismétlődve, egymásra épülően alkotnak teljes képzési folyamatot. Ezt a típust most írjuk le először. A tréninggel kapcsolatos kutatásunk-fejlesztésünk első időszakának több éves munkája lényegében az e típusba sorolható képzési alkalmak keretében valósult meg. A különböző iskolarendszerű (közép-, felsőfokú) képzésben nyújtott, feldolgozott ismeretek gyakorlatban történő kipróbálására, a szakmai tevékenységhez elengedhetetlen készségek, jártasságok, képességek, kompetencia tényezők kialakítására jó feltételeket biztosítanak a tréningek. A retorika képzés (mint kutatásunk kiindulását biztosító alkalom), a videós pedagógiai gyakorlatoknak nevezett pedagógusképzési, -továbbképzési tréningek a felsőoktatás féléves ciklusaihoz, a tanév lehetőségeihez igazodva illeszkedtek be a képzési folyamatba, vagyis a videótréning teljes folyamata több hónap alatt, felsőoktatásban több félév során realizálódott.

Több esztendő elteltével tudjuk megfogalmazni azt, hogy a hazai tréningekkel kapcsolatos kutatás lényegében a folyamatos tréningek keretében, az iskolai, felsőoktatási feltételekhez igazodva, kötött körülmények közepette valósult meg. Számunkra többször, több oldalról tették fel a kérdést, hogy a tréninges képzési eljárást csak rövidebb tanfolyamokra alkalmas csupán, vagy teljesebb képzési folyamatra is. Most 30 év tapasztalatát újra áttekintve adhatjuk meg a választ, hogy tréning nemcsak egy pár (3-5) napos képzési formát jelent, hanem a hivatásra felkészítés jelentős módszere lehet, részét képezheti (képezi) a hivatásra való elméleti, kivált gyakorlati felkészítésnek. (10., 11.)

A tréningről általában mint felnőttképzési módszerről szoktak beszélni, azonban ma már kimondjuk, hogy a videótréning - mint a teljes tréning egyik lehetősége - alkalmas arra, hogy közép- és felsőfokú képzéshez kapcsolódva egy-egy foglalkozásra, hivatás gyakorlására felkészítsen. Tapasztalataink azt erősítik meg, hogy az iskola-rendszerű keretben feldolgozott elméleti ismeretek gyakorlatba illesztésére kiválóan alkalmas a videó-visszacsatolással megvalósuló tréning.

A tréning jellemzői

A tréninget jellemző tulajdonságokat számba kell vennünk, hiszen a négy alapvető meghatározó tényezőn felül ezeknek érvényesülése jelenti az eredményes tréninges képzés feltételét.

1. A tréning képző, vagy továbbképző tartalmától függetlenül kiscsoportban megvalósuló tevékenységet jelent. Az optimális létszámot 8-10, maximum 12 főben határozhatjuk meg. A tudományos megközelítések 3 főben jelölik meg a kiscsoport legkisebb egységét, mi az intenzív felkészítés esetén - mint a tréningvezetők képzésében - 4-6 (kivételes esetben 8) főben határozzuk meg a képzési kiscsoportot. A tréning tartalmának megfelelően kell dönteni, hogy hány főben maximalizáljuk a résztvevők létszámát.

2. A tréning egy konkrét cél megvalósítására, ezen belül egy konkrét tevékenységre készít fel elméletben és gyakorlatban. Ez a tulajdonság akkor is jellemző, amidőn folyamatos tréning keretében közép- és felsőfokú képzés részeként egy hivatásra, egy szakmai tevékenységre készít fel több szakaszban, főiskolai, egyetemi képzésben esetleg több féléven keresztül.

3. Egyénre szóló felkészítés történik, az a törekvés határozza meg a tréninget, hogy minden résztvevőnek személyre szólóan adjon többletet, tegye hatékonyabbá az érintett munkáját.

4. A hallgató, a résztvevő egy tevékenységre, egy faladatra, illetve egy hivatásra való minél teljesebb alkalmasságát segíti elő az ismeret-háttér hatékony elsajátításával, annak gyakorlatban való alkalmazásával, a személyiség folyamatos alakításával (fejlesztésével).

5. A képzés meghatározó tényezője a résztvevők aktivitása. A felnőtt „tanuló” jellemzője, hogy tevékenyen részt kíván venni a képzési folyamatban, törekszik a saját tapasztalatainak felhasználására, amire a tréningben szükség van. Tréning csak a résztvevők tényleges közreműködésével valósulhat meg.

6. Az elemzés, értékelés megerősíti az elméleti ismeretek elsajátításának mélységét és egyben megmutatja, hogy a gyakorlatban való alkalmazás megfelelő szinten valósul-e meg. Az objektív elemző, értékelő tevékenység nélkülözhetetlen eleme ennek a képzési eljárásnak, amelyben minden résztvevő aktív közreműködése elengedhetetlen.

7. A személyiség jellemző tulajdonságainak feltárása a kiindulást jelenti, amelyre alapozva a folyamatos fejlődés szemléletesen követhető. A folyamat eredményeként a célzott feladatra, munkakörre, hivatásra való alkalmasság kialakulása követhető. Tehát jellemző, hogy ezzel a képzési eljárással a célzott feladatra, hivatásra való felkészítés megvalósul.

8. Az önismeret objektivitása elengedhetetlen tényező. A tréning gyakorlatainak feldolgozása, a tesztek felvétele reális önismeret megismerésének, megerősítésének a feltételét biztosítja, egyben alapot jelent az önbizalom megerősödésére is.

A felsoroltak azokat a tényezőket tartalmazzák, amelyeknek feltétlen jelen kell lenniük, meg kell valósulniuk a tréningben. Természetesen a hagyományos képzésben használatos eljárások itt is felhasználásra kerülnek, alátámasztják a jellemzők sorában foglaltak kibontakozását, megerősödését. Így teljesedik ki a komplexitás, amit a tréning fogalmánál kiemeltünk.

10. Poór Ferenc - Wacha Imre: Pedagógiai kommunikációs képességek és fejlesztésük videotechnika segítségével, OOK, Veszprém, 1983. 203-231. p
11. Poór Ferenc: A viseós pedagógiai gyakorlat tapasztalatai Szombathelyen. In.: A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tudományos közleményei IV. Szombathely, 1984. 269-282. p.

(HR)





Galaxy NETWORK
hirdetés